Szerző: admin

Öm… Heló! Sz-sziasztok. Nos. Hát… szóval van ez a… ez a mese. Ugye. Nem tudom, hogy ismeritek-e, állítsatok le nyugodtan, ha ismeritek! Szóval… van ez a mese, ugye. Ez egy erdőben játszódik. Ebben hasonlít a többi mesére is, tudom, de ez más. Sok mindenben. Például… hogy ez egy… madárról szól. Igen. Egy madárról.

“És akkor rábukkantam Dr Pinel beszámolójára az enfant sauvage-ról, a vadállatok között nevelkedett gyermekről, aki visszakerült a társadalomba. Micsoda isteni szikra! Ez az! Megvan a tervem. Valahol Franciaország erdőségeiben ott az én csodagyerekem is – gondoltam. Sajnos – úgy tűnt – senki nem tud olyan gyerekről, aki alkalmas lehetne. Végül megtaláltam.”

“KATA: Teljesen érthető, hogy felzaklatta magát a papa. Nincs az rendjén, hogy a dolgozóktól elvegyék, ami az övék. A papának joga van a bicskájá-hoz.
MIHÁLY: Itt nem csak a bicskáról van szó! Az egész boltról, sőt az alapvető emberi jogokról van szó! Nézd meg a Palit! Hogy néz ki?
KATA: Az elvtárs nyilván kicsit túlreagálta a szituációt.”

“Szolgáltatás? Mi többet nyújtunk egy egyszerű szolgáltatásnál! Többet egy élménynél, többet egy tanácsnál! Mi átformálást nyújtunk! Tréninget! Sokak részesültek már belőle, mindig kiváló eredményekkel. Gyakorlatilag újjászülettek. Ugyanis sokkal többről van itt szó, mint egy ruháról, tetszik tudni. Életmód változtatásról beszélünk!”

“A nép??? A nép az bábú. Az falfirka. Az úgysem tud meg semmit. Ezek ketten hallgatni fognak, mint a sír. Megannyi puszta sír. Maga pedig meghal.”